most elég

lassan egy napja a kibaszott internettel szenvedek. merthogy kedves bátyám letöltött magának valami letöltőprogramot, ami nagyjából a sávszélesség 90 százalékát viszi gondolom, az én kibaszott gyenge jelerősségű vételem meg pont nullát. ismét a konyhaablakban ülve várom a csodát - és hiába van 100 százalékon a jelerősség, eltart vagy öt percig, mire egy oldal betölt. bassza meg. ennyi a hozzáfűzni valóm. amikor délután normális kedvében volt és szóltam neki, hogy állítsa le a letöltéseit, megtette és ment a netem rendesen. most felhívtam, hogy jól kibaszott velem (mert persze nincs itthon, a gépe úgy megy), rámüvöltött háromszor, hogy itthon sincs és hagyjam őt békén. hát bassza meg, tényleg. egy napja azért szenvedek, hogy a vangogh-kiállításra a családnak érvényesítsem a jegyeket, mert persze ezt a család egyik számítástechnikai zsenije sem hajlandó megcsinálni - én meg internet híján nem fogom. illetve van net, csak mire végeznék, túlpörög az idő és kidob. asszem márciustóé nem fizetek bátyámnak ezért a netért.
mindezek után már csak apró, ám fontos pozitív információ, hogy holnap este találkozom dé-vel. program még nem ismert, én kiskakukkot akartam a tabánban, ő meg arra nem érne oda. szóval kiskakukk storno, majd lesz valami. más pozitívumot nem tudok említeni, pedig volt a mai napban. majdnem szétdurran az agyam, szóval most hagyom ezt ennyiben. (a blog az egyetlen oldal, ami nem dob ki 10 perc után időtúlfutás miatt.)

yuhú

dááávnak köszönhetően van kiabálódobozom, szóval aki olvas, valamit írjon oda, hogy tudjam mindenkiről, hogy létezik. köcce

ma

szóval. egyetem megvolt, volt közben enyhe entyempentyem együttlógás verával, aztán átmentem a hazatért vendihez. egyhébb szóváltások után egészen kulturált együttlét, aztán irány dááávval tesco, haza, főzés, vacsora, szülinapozás.
most egyhén beborozva ülök a gép előtt, és írok.
a tegnap estét továbbra is negatív kimenetelűnek értékelem, folytatást illetően az idő majd megold mindent. (ősi kelta bölcsesség...) viszont ma beszéltem att-tal, aki tett utalást egy együtt megnézendő mozira, amit én készségesen azonnal akartam, szóval rajtam semmi nem fog múlni. ő viszont dolgozott és dolgozik látástól mikulásig, szóval türelem nekem. visszahívást ígért, merthogy dolgoznia kellett, azóta semmi. írtam neki smst, bár tudom, hogy már alszik, de előbb-utóbb csak jön válasz. bizakodó vagyok.
most túlzottan jól elvagyok dááávval meg a sangriával ahhoz, hogy valamin is aggodalmaskodjak.

fordítok

épp az egyetemen szenvedek. yuhú. kialvatlan vagyok és fáj a fejem, csak nem tudom, mitől.
a tegnap estét em-nél eléggé furcsa érzésekkel zártam. egyrészt egészen jól dumáltunk, bár kicsit elbeszélünkegymásmellett-érzésem volt. azért mégiscsak jónak éreztem - nagyjából. viszont volt néhány olyan megjegyzése/kérdése, amit én beszólásnak és bántónak éreztem, és emiatt hirtelenjében eléggé szarul tudtam érezni magam - bennem meg is fogalmazódott, hogy márpedig ezek után én biztos, hogy otthon alszom, és amikor ezt vele is közöltem, egyáltalán nem ellenkezett, hogy maradjak. amikor viszont jöttem el tőle, olyan kis kedvesen köszönt el, és a lépcsőházban még utánam szólt, hogy majd telefonálunk, jó? ehh. igazából azon sem lepődtem volna meg, ha az életben többet nem beszélünk, esetleg msnen eldumálgatunk csak. erre utánamkiabál, hogy telefonálunk majd, jó? hát jó.
kihagyom ma a spanyolt, bár szarul érzem magam miatta, de nem készültem az órára, és nem akarok kukaként bemenni. szóval ma nincs spanyol, van helyette tennivaló, vendi meg dáááv. meg közben felhívom majd att-ot is - hátha.

pest

ismét pesten, épp ebédemet fogyasztom. az én egyetlen péterem hazaért németföldről, vendi jelentést adott magáról németföldről, brigi meg új-zélandról. mindenki él, mozog, boldog. és nem utolsó sorban van nekem.
azért mégiscsak kerek a világ.

just another manic monday

ismerős a címsor valakinek? remélem. istenkirály zene. én mondjuk annakidején a szandi-féle (igen, a fehérpöttyös tinédzserlámúros szandi) feldolgozását is szerettem. egy napon születtem vele, csak ő 10 évvel korábban, tudtátok? biztos lelki társak lennék.
biztos feltűnt, hogy időközben sikerült megoldanom a sortörés problémáját, programozó bátyám hathatós segítségével. html-nyelven kellene tudni programozni. van ennek vajon ábécéje? vagy valami szabálykönyv, ami leírja, mihez mit kell csinálni?
egyébként asszem az egyik leghorrorisztikusabb dolog, hogy február 26-án arra ébred az ember, hogy odakint vagy 5 centi hó van. mindenféle előzmény nélkül, mert éjfélkor még semmise volt. persze én a megszokott cipőmben vagyok, és másfél óra múlva már vonaton kell lennem pest felé.
"have a pleasent journey"

moulin rouge

azért az már jelent valamit, ha az embernek az sem adatik meg, hogy azt a moulin rouge-t nézze, amit akar. nem, az mtv másikat vetít, a regényből készültet. normális esetben az is érdekelne, de most szentimentális nosztalgiázó barom akartam lenni.
magam alatt vagyok úgy, hogy nincs is rá okom.

down

faszán lehúztam a saját hangulatom. ügyes vagy, mikike.
igazából semmi nem történt, csabával száguldoztunk egy kicsit az estében, dumáltunk, nem is volt rossz, csak túl sokat járt az agyam. túpörgetem a dolgokat, belemagyarázok és túldimenzionálok.
erre most nem tudok megoldást. nemsoká moulin rouge lesz a tévében, kellően szentimentális önsajnáló kedvemben vagyok ahhoz, hogy megnézzem.
a faszt. nosztalgia péntek estére. att-tal dúdolásztuk elalvás előtt.
a pitsába, mégis lehúztam magam.

msn - no comment

http://www.origo.hu/itthon/20070225leutottek.html
én: szerinted buziverés volt?
dáááv: nem.
dáááv: de majd mindjárt fent lesz a gay.hu-n, hogy buziverés volt.
dáááv: olyan a gay.hu, mint a fidesz.
természetesen elhatárolódok a beszélgetés szellemiségétől.

nagy utazás

ja, és márc. 26-án irány rostock dááávval lakásfelújítani, várostnézni, kimozdulni. és ha minden igaz, utána négy napig berlinben leszek ákosnál (lsd. dutyprofessional), szóval utazok. 10 nap, el innen. chill out. dejó.
apropó dejó, dáááv, kiagyaltam a szülinapi vacsidat :)

vasárnap, sopron

nosnos. tegnapi ismételt volvernézés (with dáááv and andi; kösz almodóvar, ismét jó volt) után dááávnál kötöttem ki, kellemes beszélgetés oszt alvás, ma hajnalban kelés, dáááv volt oly drága és kivitt kelenföldre, ahol a vonatvárakozás 10 percében félkeményre fagytam, aztán vonat, találkozás NAGY táncosfiúval, így aztán alvás nuku, félkínos-félkellemes beszélgetés sopronig. családi banzáj, lehúzó témák, furcsa érzések. egyrészt nem tudom, miért kerül elő mindig a betegség meg a halál, mint laza vasárnap déli téma. persze rögtön ebéd után, hogy még az emésztés se legyen jó az embernek. sebaj. leléptem, hajtottam errearra kicsit balzacot, aztán gondolván, hogy valaki csakcsak feljavítja majd kedvemet, telefonálás. először em-et, magam sem tudom, miért. gondoltam megkérdem, váccáp, meg áll-e a holnapi vacsora. áll. a kedvem kismértékben javult. határozottan tanulom, hogy legyek olyan másokkal, hogy ne legyek tapló és ne gondolja azt, hogy én azt gondolom, hogy örülhet, hogy velemvacsizhat, csak szimplán igyekszem olyan lenni, mint akinek lényegében majdnem mindegy is, hogy lesz-e vacsi vagy nem. szóval rövidke, mély nyomot nem hagyó beszélgetés megvolt. aztán sms érkezett, válaszul a tegnap estire, att-tól. kisaranyos. nyomban félreálltam autóval válaszolni neki. szabadkozott, hogy lemerült a kártyája, és most ért vissza pestre, azért csak most válaszol. és nagyon jól érezte magát meg reméli, velem is minden ok. írtam, hogy velem aztán minden, és felbátorodva megkérdeztem, köv. héten van-e kedve és ideje nálamvacsizni. mire jött a válasz, hogy nem tudja még, majd megbeszéljük, csak sok dolga lesz, mert nagykerben egy héttel korábban nőnap van már. mondom ó, akkor máshogy kérdezem, és megkérdeztem, időhatár nélkül, kedve van-e. mire válaszolt, hogy úgy is ok :) mert egyébként is az, értem én ezt úgy, csak nem tud még mit mondani. de időhatár nélkül ok :) és szmájlikkal tűzdeli az smseit. kisaranyos. egy yuppiet megengedtem magamnak válaszként, szmájlival. most ennyi, többet nem ömlengek. ez sem jelent még semmit, sőt, még mindig unbelievable, hogy valami közünk lehet egymáshoz. mindegy, a pillanatnyi helyzetnek örülök, punktum. este találkozom csabával egy laza beszélgetés erejéig. relax, ember, chill out.

kieg.

ja, és még egy megjegzés. andi azt mondta, hogy most, hogy nekiállt magyarul is blogolni, javul a kommunikációja másokkal. én most sokkal jobban kezdem megérteni saját magam. lényegében magamnak is írok, de tudatni is akarom "másokkal" (értsd: barátokkal), mi van idebent, a (z)űrben.

no ordinary II.

és hogy miért? rengeteg oka van. egy év után - vendi óta - most érzem azt először, hogy azért találkozok (értsd: ismertedek, "randizok") valakivel, mert meg akarok ismerni új embereket, érdekelnek mások, hogy tudok újra tiszta fejjel kimozdulni, nincsenek bennem felesleges görcsök, erőltetések, erőlködések, hogy bele tudok nyugodni abba, ami van, nem akarok világot megváltani, épp csak egy kicsit, épp csak annyira, amennyire kell ahhoz, hogy érezzem, élek, cselekszem, saját akarattal bírok. egy év után nem vagyok csalódott, ha egy-egy találkozó után is egyedül vagyok, sőt, azt hiszem, nem is leszek rögtön oda másikért egy-egy találkozó után. nem akarok rögtön szerelmes lenni, nem akarom, hogy rögtön szeressenek. érdekeljen, ez kell, és én is érdekeljem a másikat. legyen vágy, amiért újra találkozni akarunk. és ami talán a legfontosabb, bele tudok nyugodni relatív kicsi vagy semekkora megnyomorodással a nembe is. nem vagyok elutasító az elutasítással szemben és nem akarok belehalni. űjra akarok jól kinézni, akarok tetszeni másoknak, mások érdeklődését felkelteni. nem hiszem, hogy eddig igénytelen lettem volna, de pontosan tudom, mit nem tettem meg, amit megtehettem volna. vagy megtettem néhanapján, amikor jó kedvem volt, amikor egy-egy hosszabb-rövidebb periódusig elhittem, enyém a világ. vagy legalább kis szeletkéje, ami nekem van szánva. és más az is, hogy sokáig ha választanom kellett egy randi vagy egy baráti találkozó mellett, mindig az utóbbit választottam, még ha máskor is találkozhattam volna a baráttal. most máshogy van. akarok valakit találni. nem kapcsolatot hajtok, nem őrülök bele a kutatásba, csak éppenséggel nem zárkózom el. ez éppen elég. három említésre méltó emberrel találkoztam az elmúlt két hétben (dé,em,att), egészen különös, hogy sikerült három érdekes emberrel találkozni. dé tűnik a leginkább "hétköznapi" srácnak (nem negatív értékítélet!!!), csak kissé idegesítő a találkozás lehetetlensége. igen, van saját élete, de akkor is. azért ha az ember valakivel találkozni akar, szerintem megoldja az időproblémákat. valószínűleg kicsit sem küzdenék a következő találkozásért, ha nem lenne a mosolya mellett az az elképesztően szexi orr-fintora, ami totálisan lázba tudott hozni. na meg ha nem lenne - még ha virtuális-írásos formában is - pozitív visszajelzést azt illetően, hogy akar-e találkozni. em a legfurcsább. nyílt, szókimondó és látszólag totálisan tisztában van az életével és szándékaival. én állítom, hogy nem, majd meglátjuk. hétfőn nála/vele vacsorázom. puszta beszélgetések ezek, nem többek. érdekesség-keresés. att. miatta lett a ma reggel no ordinary morning. valószínűleg képes lennék egy-két dolgot irracionalitásba merülve eldobni, ha ennek folytatása lenne. by the way elvileg lesz, majd kiderül. ami volt, jó volt, és ezzel én most jól vagyok. a héten több emberrel is beszéltünk a lehetséges boldogságról. egyáltalán a létéről, és ha van, vajon milyen lehet, meddig tarthat. állítom, pillanatnyi. nekem az elmúlt éjjel soksok ilyen volt, egymás után. most csak a kiegyensúlyozottság maradt, kialvatlansággal. viszont állati jól érzem magam. verának tényleg vicces smst írtam, már be van kapcsolva, kaptam jelentést, tőle visszajelzést még nem. tényleg úgy érzem magam, mint neo a - már nem annyira szarnak tartott, sőt - mátrixban. wake up miki, follow the white rabbit. aztán egy kis felrázás, és kidob a gép magából, és hirtelenjében kurvára nem tudom, hova kerültem. apitsa, de jó most. most hirtelen mindenhez van kedvem. erőm is. nekiállok, van dolgom rengeteg. és közben trying to stay in this mood.

help

somebody please tell me, miért teszi tagolatlanná a szöveget ez a szar, ha én egyszer sima enterrel tagoltam, utána meg siftenterrel is.

no ordinary morning

elcsépelt cím, még ha nem is giccses. de tetszik és most jó. verának küldtem egy fura smst vagy fél órája, ki van kapcsolva, ergo reakció még nulla rá. szeretnék akkora nagy rosszfej hekker lenni, hogy betörhessek mások telefonjába és kitörölhessem azt az smst még olvasás előtt. tartalmilag nem bánom, azt inkább, ha hülyének néz. majd kiderül. andi (asszem jelenlegi egyetlen olvasóm) megkérdezte a héten, miért nem írok már hetek óta. nemtom. nem mondanám, hogy nem volt mit írni, leginkább amikor gondolat lett volna, nem volt gép, amikor volt gép, nem volt szándék. most egybeesik minden. gyors és (kvázi) rövid visszatekintő. próbálok nagyobb eseményeket kiemelni, leginkább magamnak, úgy, hogy ne merüljön semmi feledésbe. volt egy bécsi kiruccanás, andival és dááávval. dáááv csodás előkerülésének elmondhatatlanul örültem/örülök, az élet humora, hogy most, hogy megint sokat járunk össze, egy hónap múlva elpályázik rostockba. tudom, jár haza. igen, és én is megyek ki. de akkor is. a mostanság meg-megeső spontán borozások, ezaz igencsak hiányozni fog. szentimentális elérzékenyülés vele kapcsolatban most lezárva. ja, még egy apró megjegyzés: bécsből hazatérve ittmaradt nálam, és egy olyan igazi dumálós est/féléjszaka lett belőle. benne van a best of beszélgetésekben nálam. szóval bécs. csak egy nap, elsősorban andy warhol miatt, másod és sokadsorban csokitvenni, sétálni és világotlátni. jó, ez a legutóbbi igencsak meghatározó mostanság nálam. és? kurvajó volt. egy bestof beszélgetés volt andival meg dááávval hazafelé is. szóval volt egy bécs. betegségből kilábaltam, aztán egy héttel később vissza, most megint kifelé, szerintem a nátha megmarad nyárig. nem baj, valami kell. asszem brigi mondta egyszer, hogy nem szabad tökéletesnek látszani, mert a tökéletesség undort kelt. na, ha náthás vagyok, biztos nem vagyok tökéletes. bár ha gusztustalanul vagyok náthás, az is undort kelt. sebaj. egyébként a brigi-elv miatt nem varrattam a mai napig újra gombot az öltönyzakómra, ami még az írásbeli érettségim első napján tört miszlikekre. jééézusom, annak már idestova két éve. brigi. épp új-zélandon. asszem így kell leírni, egyes helyekkel a mai napig zavarban vagyok. brigi, tékker. úgysem olvasod, de gondolok rád. te is gondolj rám és hozz nekem palackba zárt új-zélandi levegőt :) andi. andival voltunk kirándulni fertőtavon két hete asszem (igen, a blogírást követő második, általam gyógyultnak nyilvánított, az orvos szerint mandulagyulladásos napon.) k jó volt. vele is, meg kimozdulni is. aztán ugyeugye egy hete bécs, ma meg jön és megyünk színházba délután, este meg vele meg dááávval volver. again. vendi épp berlinben. tékker te is. vera...vera furcsa hatásokat tud kiváltani belőlem. egyrészt valószínűleg meghalnék nélküle az eltén (fujfuj egyetem, de ez majd külön bejegyzés, ha épp valamiért megharagszom egyetem bácsira), másrészt meg lassan a mindennapok része is vera, és ez jó. bár sosem tudom megkülönböztetni, hogy most épp elég, túl kevés vagy már túl sok vagyok valakinek, de a vera jól tolerálja az együtt töltött sok időt. kvázi kevés ember van, aki ilyen türelemmel viseltet irántam, pláne ennyi ismeretség után. jó, nem az idő, a mélység számít. hehe, közhely. igencsak nyílt lány, és sikerül zavarba hoznia rendszeresen. egyrészt kevesen adnak visszajelzést arról, hogyan viseltetnek irántam, de aki teszi, az is legtöbbször szóban. az meg ugye elszáll, és hajlamos vagyok ráadásul sokkal kevésbé pozitívra emlékezni, mint az esetlegesen volt. vera írásban ad. (almásy tanár úr, az írás kultúráját sem a vizualitás, sem a digitális kultúra nem fogja kiölni, tessék megnyugodni.) és képes úgy fogalmazni, hogy zavarba jövök, és válaszképpen egy "hülyevagy"-ot és egy "köszönömöt" bírok csak kinyögni. és ráadásul vera újraaktivizál. voltunk korizni (jó, ez rékának köszönhető, nem neki), aztán elvitt kondizni is. el is járunk majdan, készül a közös beosztásunk. érdekes lesz, mert sose együtt van óránk (majdnem sose), ő nem hajlanó koránkelni, szóval kompromisszumos megoldás lesz ez. de nem baj, kell az is. és hogy mitől no ordinary morning ez most? másik bejegyzés lesz. ez összegzés volt.

újabb változás

na. nemsoká indulok át vendihez, hozzá se megy béci, hozzám nem jönne senkise, ott meg legalább együttvagyunk betegek. meg van gyógyszer is. ha andriska hív, megmondom neki, hogy felépülve rendelkezésére állok, addig nem. ennyi.

majdnem hét

változások: a) nem találkozok gallennal, lemondta b) apáék így hozzám jönnek vacsorázni c) nem említettem azt a gyönyörűséget, hogy hasizmoztam már tegnapelőtt is meg ma is, és mindkétszer elfelejtettem lenyújtani. most nagyon fájok hasizomilag-szövetileg-bőrileg d) kezd hőemelkedésem lenni. herzlich willkommen influenza

újra itthon

jelentem megjöttem, épp kifeküdni készülök. én nem tudom, mi van velem, valszeg a többnapi nem-pihetető alvás teszi, de aaannnyira erőtlen és antiéber vagyok, hogy alváson/fekvésen kívül szerintem mindenre képtelen lennék. merthogy a) jön majd apa, én csinálok/csinálnék vacsit neki meg báttynak meg magamnak b) még erőteljesebb állapotonban felhívtam gallent, aki hazatért hajóról, és megbeszéltem vele egy valamitivást saccperkábé hétre, ergo vacsi megcsinál, átvisz báttynak és elhúzok metróval gallen-találkozóra c) andriska is felhívott ma, akivel lehet, hogy az ő munkája után (=10 óra) találkozunk dumálni egyet. csak éljem túl a mai napot.

negyed kettő

vera már almost here, hoz félig megsült rakott krumplit enni. yuhú. társaságom lesz végre.

az első

azt csakazértsem fogom leírni, hogy miért írok. kell, akarom és kész. takonyszürke reggel 2 van ma, nem tudom, hányadszorra aludtam szarul az elmúlt hetekben. és megint placebót hallgatok, rá kell jönnöm, nem ez a legfényesebb hangulatjavító, amit ilyenkor alkalmazni lehet. bár öngyilkos sem akarok lenni tőle, esetleg egy kicsit kimenni az általam ismert világból. csak egy kicsit. verát várom, hoz kaját vagy elmegyünk kajálni, a dolog még levegőben lóg. aztán egyetem, tengéslengés és egyenlőre szabad az este. yuppie. máskor örültem volna az ilyennek, most kétségbe ejt.