no ordinary II.

és hogy miért? rengeteg oka van. egy év után - vendi óta - most érzem azt először, hogy azért találkozok (értsd: ismertedek, "randizok") valakivel, mert meg akarok ismerni új embereket, érdekelnek mások, hogy tudok újra tiszta fejjel kimozdulni, nincsenek bennem felesleges görcsök, erőltetések, erőlködések, hogy bele tudok nyugodni abba, ami van, nem akarok világot megváltani, épp csak egy kicsit, épp csak annyira, amennyire kell ahhoz, hogy érezzem, élek, cselekszem, saját akarattal bírok. egy év után nem vagyok csalódott, ha egy-egy találkozó után is egyedül vagyok, sőt, azt hiszem, nem is leszek rögtön oda másikért egy-egy találkozó után. nem akarok rögtön szerelmes lenni, nem akarom, hogy rögtön szeressenek. érdekeljen, ez kell, és én is érdekeljem a másikat. legyen vágy, amiért újra találkozni akarunk. és ami talán a legfontosabb, bele tudok nyugodni relatív kicsi vagy semekkora megnyomorodással a nembe is. nem vagyok elutasító az elutasítással szemben és nem akarok belehalni. űjra akarok jól kinézni, akarok tetszeni másoknak, mások érdeklődését felkelteni. nem hiszem, hogy eddig igénytelen lettem volna, de pontosan tudom, mit nem tettem meg, amit megtehettem volna. vagy megtettem néhanapján, amikor jó kedvem volt, amikor egy-egy hosszabb-rövidebb periódusig elhittem, enyém a világ. vagy legalább kis szeletkéje, ami nekem van szánva. és más az is, hogy sokáig ha választanom kellett egy randi vagy egy baráti találkozó mellett, mindig az utóbbit választottam, még ha máskor is találkozhattam volna a baráttal. most máshogy van. akarok valakit találni. nem kapcsolatot hajtok, nem őrülök bele a kutatásba, csak éppenséggel nem zárkózom el. ez éppen elég. három említésre méltó emberrel találkoztam az elmúlt két hétben (dé,em,att), egészen különös, hogy sikerült három érdekes emberrel találkozni. dé tűnik a leginkább "hétköznapi" srácnak (nem negatív értékítélet!!!), csak kissé idegesítő a találkozás lehetetlensége. igen, van saját élete, de akkor is. azért ha az ember valakivel találkozni akar, szerintem megoldja az időproblémákat. valószínűleg kicsit sem küzdenék a következő találkozásért, ha nem lenne a mosolya mellett az az elképesztően szexi orr-fintora, ami totálisan lázba tudott hozni. na meg ha nem lenne - még ha virtuális-írásos formában is - pozitív visszajelzést azt illetően, hogy akar-e találkozni. em a legfurcsább. nyílt, szókimondó és látszólag totálisan tisztában van az életével és szándékaival. én állítom, hogy nem, majd meglátjuk. hétfőn nála/vele vacsorázom. puszta beszélgetések ezek, nem többek. érdekesség-keresés. att. miatta lett a ma reggel no ordinary morning. valószínűleg képes lennék egy-két dolgot irracionalitásba merülve eldobni, ha ennek folytatása lenne. by the way elvileg lesz, majd kiderül. ami volt, jó volt, és ezzel én most jól vagyok. a héten több emberrel is beszéltünk a lehetséges boldogságról. egyáltalán a létéről, és ha van, vajon milyen lehet, meddig tarthat. állítom, pillanatnyi. nekem az elmúlt éjjel soksok ilyen volt, egymás után. most csak a kiegyensúlyozottság maradt, kialvatlansággal. viszont állati jól érzem magam. verának tényleg vicces smst írtam, már be van kapcsolva, kaptam jelentést, tőle visszajelzést még nem. tényleg úgy érzem magam, mint neo a - már nem annyira szarnak tartott, sőt - mátrixban. wake up miki, follow the white rabbit. aztán egy kis felrázás, és kidob a gép magából, és hirtelenjében kurvára nem tudom, hova kerültem. apitsa, de jó most. most hirtelen mindenhez van kedvem. erőm is. nekiállok, van dolgom rengeteg. és közben trying to stay in this mood.