vasárnap, február 25, 2007
vasárnap, sopron
nosnos.
tegnapi ismételt volvernézés (with dáááv and andi; kösz almodóvar, ismét jó volt) után dááávnál kötöttem ki, kellemes beszélgetés oszt alvás, ma hajnalban kelés, dáááv volt oly drága és kivitt kelenföldre, ahol a vonatvárakozás 10 percében félkeményre fagytam, aztán vonat, találkozás NAGY táncosfiúval, így aztán alvás nuku, félkínos-félkellemes beszélgetés sopronig. családi banzáj, lehúzó témák, furcsa érzések.
egyrészt nem tudom, miért kerül elő mindig a betegség meg a halál, mint laza vasárnap déli téma. persze rögtön ebéd után, hogy még az emésztés se legyen jó az embernek. sebaj. leléptem, hajtottam errearra kicsit balzacot, aztán gondolván, hogy valaki csakcsak feljavítja majd kedvemet, telefonálás. először em-et, magam sem tudom, miért. gondoltam megkérdem, váccáp, meg áll-e a holnapi vacsora. áll. a kedvem kismértékben javult. határozottan tanulom, hogy legyek olyan másokkal, hogy ne legyek tapló és ne gondolja azt, hogy én azt gondolom, hogy örülhet, hogy velemvacsizhat, csak szimplán igyekszem olyan lenni, mint akinek lényegében majdnem mindegy is, hogy lesz-e vacsi vagy nem. szóval rövidke, mély nyomot nem hagyó beszélgetés megvolt.
aztán sms érkezett, válaszul a tegnap estire, att-tól. kisaranyos. nyomban félreálltam autóval válaszolni neki. szabadkozott, hogy lemerült a kártyája, és most ért vissza pestre, azért csak most válaszol. és nagyon jól érezte magát meg reméli, velem is minden ok. írtam, hogy velem aztán minden, és felbátorodva megkérdeztem, köv. héten van-e kedve és ideje nálamvacsizni. mire jött a válasz, hogy nem tudja még, majd megbeszéljük, csak sok dolga lesz, mert nagykerben egy héttel korábban nőnap van már. mondom ó, akkor máshogy kérdezem, és megkérdeztem, időhatár nélkül, kedve van-e. mire válaszolt, hogy úgy is ok :) mert egyébként is az, értem én ezt úgy, csak nem tud még mit mondani. de időhatár nélkül ok :) és szmájlikkal tűzdeli az smseit. kisaranyos. egy yuppiet megengedtem magamnak válaszként, szmájlival. most ennyi, többet nem ömlengek. ez sem jelent még semmit, sőt, még mindig unbelievable, hogy valami közünk lehet egymáshoz. mindegy, a pillanatnyi helyzetnek örülök, punktum.
este találkozom csabával egy laza beszélgetés erejéig. relax, ember, chill out.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése