ma

szóval. egyetem megvolt, volt közben enyhe entyempentyem együttlógás verával, aztán átmentem a hazatért vendihez. egyhébb szóváltások után egészen kulturált együttlét, aztán irány dááávval tesco, haza, főzés, vacsora, szülinapozás.
most egyhén beborozva ülök a gép előtt, és írok.
a tegnap estét továbbra is negatív kimenetelűnek értékelem, folytatást illetően az idő majd megold mindent. (ősi kelta bölcsesség...) viszont ma beszéltem att-tal, aki tett utalást egy együtt megnézendő mozira, amit én készségesen azonnal akartam, szóval rajtam semmi nem fog múlni. ő viszont dolgozott és dolgozik látástól mikulásig, szóval türelem nekem. visszahívást ígért, merthogy dolgoznia kellett, azóta semmi. írtam neki smst, bár tudom, hogy már alszik, de előbb-utóbb csak jön válasz. bizakodó vagyok.
most túlzottan jól elvagyok dááávval meg a sangriával ahhoz, hogy valamin is aggodalmaskodjak.