tömören

nos. att-ot fotóztam, jó anyag lett, ő meg még mindig aranyos. hozott virágot is, kedveskedett is, dévédéztünk is, aztán nálam aludt. matracon, egész éjjel együtt, összebújva. néha úgy szorított, hogy már fájt, de azért nagyonnagyon élveztem. aztán másnap reggel elment dolgozni, de megbeszéltük, hogy este átjön, mert együtt szerette volna kiválogatni a képeket, amiket kiretusálok. szóval jött másnap este is, de azért még napközben is felhívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok. ezt valami egészen furafajta érdeklődésnek vettem és összességében az élményt kezdtem reményszámba venni, mert azért gondoltam a mázli nekem is kedvezhet talán.
ma írtam attnak, csak olyan általános smst, hogy egy kicsit az agyában maradjak, aztán egyből visszshívott, hogy reagáljon az smsre, aztán utána még írtam neki egyet, reagálva arra, amit beszéltünk, ő meg arra még küldött szmájlikat meg megírta, hogy édes vagyok, és hogy csók. tök jól esett. aztán este rámklikkelt msnen, elkérte az egyik képet még nyersen, aztán megdumáltuk nagy vonalakban a keddi mozit, és én hülye megkérdeztem, hogy ez tisztán haveri mozizás lesz-e, vagy esetleg randijellegű mozizás. mire ő azt mondta, hogy őszinte lesz, és tisztán haverinak tekinti, de ezt nem írásban szeretné megbeszélni, mert aranyoskedvesilyenolyanamolyan pasi vagyok, de...és van valami de, valami, ami neki mégsem klappol, de ezzel egyrészt nem akar megbántani, másrészt őszinte akar lenni, harmadrészt meg erről szóban szeretne beszélni, merthogy úgy egyenes a dolog. nos, ennyit a mázliról.

és most még írnék a szegedi srácról is, hogy feljött hozzám pestre, és tökjó volt összességében, egy értelmes és helyes és totál heterós srác, akivel mindössze annyi gond van, hogy nem a helyén éli az életét. hát istenem, még egy ember, aki nem ott él, ahol kellene. csak neki ebből még több gondja van, mint mondjuk nekem. nagyon aranyos gyerek, tényleg, meg nagyon ölelgetnivaló is lenne. még találkozunk majd. igazából még az is lehet, hogy nagyon rákattannék, ha nem lenne att egy kicsit sem a fejemben. de benne van. most asszem azt kell mondanom, sajnos.
és néhány dolog, most felsorolásszerűen:
dáááv hazajött, holnap este találkozom vele. és jó neki kint, lsd. az ő blogját. megtalálta a helyét, vagy mi a fene.
megnéztük szegedivel meg vendivel a sajtófotókiállítást, amin megint jól felhúztam magam. van valami még, ami nem a politikáról meg a kötelező körökről és a kinekhosszabbanyelve-versenyről szól?


össze kell kaparnom magam, mocskos állapot ez így.

a nap mondása - by árpi (who's tha fuckin' hell is árpi?)

Az idő múlását a legkönnyebben abból lehet észrevenni, ha a szépségkirálynő-választás jelöltjeinek többsége fiatalabb nálad.

msn - comment nélkül (ne gondoljon senki att-ra)

miki üzenete: nem vagyok normális, na
miki üzenete: nagyon nem
miki üzenete: ja
miki üzenete: és akkor nem is mondtam
miki üzenete: hogy alsónacis képek mindenképp kellenek neki
miki üzenete: de lehet, hogy tovább is vetkőzne majd
miki üzenete: ajjvazzze
miki üzenete: na abba belehalok
miki üzenete: legalább egy icipicit
őfensége, vera királynő üzenete: csak attól,h látod a kukiját?
őfensége, vera királynő üzenete: az csak egy fasz:)
miki üzenete: ja, de kié
miki üzenete: és milyen
miki üzenete: és milyen volt
miki üzenete: és milyen lehetne...
miki üzenete: meg egy segg is ugyebár
őfensége, vera királynő üzenete: lehetNE
miki üzenete: két seggfélteke
miki üzenete: és közte a
miki üzenete: érted
miki üzenete: a köze.
őfensége, vera királynő üzenete: ez most kicsit nekem sok:)
miki üzenete: :D
miki üzenete: azért szerecc, ugye? :D
őfensége, vera királynő üzenete: :D
őfensége, vera királynő üzenete: te is tudod
őfensége, vera királynő üzenete: csak neked is sok volt a pinadomb:)

a világ kicsinységéről

megtalált rómeón az a srác, akivel drezdától győrig szemeztem hazafelé németországból. persze ismeri dááávot, látott már korábban dáááv ismerősei között engem. és közölte velem, hogy szemtelenül jóképű kölyök vagyok és kiszúrt már drezdában, csak ugye a testpedtseggű amerikai miatt nem tudott mellémülni - merthogy szándék lett volna benne, amint mondta. meg prágában a pisiszünetben le is akart szólítani, mint ahogy ugyebár én is őt, csak mindketten hülye nyuszi buzik vagyunk. hát ez van. kicsi a világ.
persze drezdában tanul és persze évek óta van pasija, tehát minden szempontból estélytelen, de azért akkor is. a bók simogatja a lelket, na. és határozottan kezd olyan érzésem lenni, hogy olyan helyen élek, ahol nincs túlzottan sok keresnivalóm.
ja, a szegedi gyerekkel tegnap rengeteget beszéltem. aztán pénteken jön fel hozzám, marad szombatig. de már bejelentkezett másfél héttel későbbre is. ajjajj.

értelmetlen

baszki, felnőtt emberek miért nem tudnak egymással rendesen kommunikálni? megmondtam kedves 32éveskének, hogy nem egészen van úgy a helyzet, mint ő gondolja, mire két rövidke szó és egy elköszönés után letiltott az msnjén. hát örvendek. mindegy, őszinte próbáltam lenni.

boldog úr boldogsága

kellene még berlinfílinget összegeznem, nem is a publikumnak (persze, neki is), mint inkább magamnak. még mielőtt elfelejtem, kellene ezt is.
kellene írni arról az elcseszett randiról is, ami akár jó is lehetett volna, sőt, egzinsztenciailag meg engemakarásilag tökéletes volt a csávó a maga 32 évével, és mindebben semmi probléma nem is volt. de...de ő úgy gondolja, hogy a másik érzelmi/szellemi segítése meg támogatása kimerül abban, hogy irányítani szeretne és egy randi után két hétre előre megtervezni a közös programokat. persze, még ez is lehetne aranyos is meg jó is, csak ahogy ezt kivitelezi - na az nekem nem jó. és nincs bennem semmi, miközben mindez történik velem. semmi. sőt, a találkozó során is inkább végevárás van bennem, mintsem a sohanelegyenvége-érzés. szóval szerintem ezt rövidre zárom, a pénteki második találkozás a szerdai nemrossz első után megerősített abban, hogy nincs közös jövő - már csak vele kell közölnöm ezt...
aztán írhatnék egy szegedi srácról, aki kellőképp érdekes, csak éppen számomra akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ő szegedi, amikor felhívtam és megkérdeztem, hogy este csavargunk-e együtt meg kiülünk-e inni valahova valamit. szóval erről ennyit egyelőre - mondjuk mindettől függetlenül pénteken feljön pestre találkozni, sőt, valszeg marad is éjszakára, bár ez ugye nem alap semmiféle következtetéshez. amennyire nyuszi én vagyok, úgysem másznék rá, még akkor sem, ha megőrülök.
jobban végiggondolva ezt a két rövid témát kimerítettem. berlinről hiába akarnék írni, közbe jött egy igencsak friss élmény, és most az van bennem.
namármost, att-nak portfólió kell, amit velem akar megcsináltatni. első körben ez jó, lesz pénz belöle meg legalább csinálok valami szakmait. yuppie.
második körben problémát jelent az, hogy att-tal össze leszek zárva órákig kettesben, ráadásul este. nagynak érzem a nálamalvás veszélyét, ami ugye önmagában megint nem lenne probléma, ha nem zsongatna be így is a gyerek. merthogy telefonban kedveskedik és már félig zaklatásnak nevezném azt, amit csinál, és én mindehhez meg bambán állok. az imént - miután jómúltkor közölte velem, hogy szerinte nekünk nincs miről dumálni csak úgy - megkérdezte, nem megyek-e le bambooba, hogy dumáljunk meg bulizzunk. ejjbaszki, kellene az a teleportálás, szerintem már ott lennék. nem vagyok normális. talán ez a legnagyobb probléma. ja, és megjegyezte, hogy olyan kedves vagyok vele, hogy majd kapok virágot tőle hálából. hátbaszki, nem is remélem, hogy ebből virág lesz, de maga a megszólalás is padlóra küldött. ha virágot adna, szerintem egy időre megpecsételődne az én sorsom.
ójaj, csak lenne már szerda és fotózás.

dáááv tegnap felugrott msnre. létezik valami gondolati kommunikáció, mert épp tegnap épp arra gondoltam, hogy menthetetlenül fel kell hívnom őt, dumálni akarok vele, csak úgy. erre msnelt. ugye, hogy nincsenek véletlenek?

már csak boldog úr boldogságát akarom megérteni, hogy miért jó az neki, amit velem csinál. persze, ha nagyon optimista lennék, azt mondanám, hogy meggondolta magát velem kapcsolatban. és optimista vagyok is, de naiv nem.

nincs háború

nos, itthon nyugalom van. vagy rendkívüli szerencsém volt és nem buktam le, vagy rendkívülimód úgy gondolják, hogy amiről nem beszélnek, arról nem kell tudomást venni, és amiről nem kell tudomást venni, az nincs is. na jó, ez geci kritika így. szeretem a családom. szóval biztos azért van nyugalom, mert nem buktam le. megúsztam.

bukta

most hirtelenjében mindent félretéve: reális esély van rá, hogy a bekapcsolva itthagyott gépem a megnyitott/tálcára tett romeóval lebuktatott itthon buziilag. vagy a firefox, ha apám abban nézte meg anyával karöltve azt a biciklit, amit bátyám venni akar.
yuppie, éljen péntek 13.

summa - rostock/berlin-tengely

nos, akkor a kimaradt részek és beszámolók, némi konvekvenciával vegyítve. rostockot valahol a felújítás és a naplemente tájékán hagytam abba. felújítás meglett, a festést leszámítva szerintem szép minden, a plafon viszont faszán kifoltosodott, a tapéta helyenként annyira beitta a festéket, hogy visszaszürkült az eredeti szürke színére. azért bánt csak a dolog, mert én festettem a plafont, és szegény dáááv lakását nem akartam elbaszni. nem szándékosan, de asszem sikerült egy kicsit, de nem helyrehozhatatlanul.
ja, dáááv lehet, hogy ezután néha dávi, dáci vagy dácika - semmi esetre sem dácia - néven fog szerepelni itten, a fáradtságunk/hülyeségünk közepette fény derült arra, hogy van, aki őt rég így hívta. lehet, hogy folytatom ezt a hagyományt. picsogós beszédben a németek abszolút vezérek, szerintem kevés rosszabb hangzású dolog van, mint a német picsogás. két elemet beemeltem a picsogós szótáramba: az egyik egy benzinkutastól származik, a tschüss elköszönés buzított változata, bizonyos CSÜSZÍÍÍ, a másik ákostól és soksok némettől származik, az auf wiedersehen-nek rövidített mosolygós változata, a VIDI, vagy másképpen FIDI. szerintem édesek. egyébként szörnyen megbotránkoztunk dááávval, amikor a rostocki benzinkúton lévő két alkalmazott mindegyike cimbalmos buzi volt, ráadásul egyik csúnyább, mint a másik.
rostock egyik nagyon vicces élménye a szombat esti rögtönzött bulizás lett, amit abban a pillanatban szörnyű élményként reagáltam le, így utólag csak azt látom az egészből, hogy meglehetősen különbözik a németek és az én vérmérsékletem. az egész úgy indult, hogy dávid németországban tanító olasz újdonsült ismerőse elhívott minket egy buliba - aztán mivel ő és társasága még iszogattak, minket is felhívtak oda. felmentünk. voltam én és dáááv a magunk fiatalságával, az olasz srác a maga 28 évével, és a többiek...valahol 35 és 45 között. mindegy, viccesnek fogtuk fel, maradtunk, ittunk, berúgtunk, míg a többiek egy, maximum két sörrel elvoltak. merevek voltak, mint a kihűlt kávéban a kockacukor, de ez minket a legkevésbé sem zavart. aztán elmentünk buzibuliba, de AJJJ. egyrészt megfullaszott a levegő, életemben először befulladtam cigifüsttől, annyira levegőtlen volt a hely - de asszem ez lett volna a legkevésbé zavaró, ha maga a buli jó...dááávval elvoltunk, együtt botránkoztunk meg a bulizókon, ők meg mirajtunk valszeg. egyrészt ott valszeg ciki látványosan jólérezni magad, fizikai kontaktust létesíteni egy fél ölelés formájában...másrészt viszont legalább megtanultam ,hogyan lehet vigyázzállásban 'táncolni' egy üveg sörrel egész éjszaka. na nekem ez volt a buliból a konzekvencia. üvöltöttem akkor éjjel, hogy azonnal spanyolországba akarok repülni, mert ott legalább vérmérsékletileg közelebb állók vannak hozzám. aztán persze másnap már röhögtem az egészen.
dááávval összességében - érzésem szerint - nagyon jól megvoltunk és nem mentünk egymás agyára. én baromi jól éreztem magam - de cáfolj meg dáááv, ha te másképp gondolod :)igazából baromira megszoktam egy hét alatt, hogy folyamatosan együttvoltunk, és így még szarabb volt eljönni úgy, hogy ő ottmaradt. szentimentáliskodni nem akarok, tettem eleget, de azért igencsak összeszoktunk mi (megint) az elmúlt hónapokban - aztán most mégis más. hétfő reggel a buszra menet még együtt villamosoztunk, aztán ő leszállt a fősulinál, én mentem tovább. böszmén baromira semmit nem tudtam mondani elköszönésképpen, ő meg maximálisan úgy viselkedett, mintha ez nem elköszönés lenne. most már rájöttem, hogy igaza volt, de én akkor egészen máshogyan éltem ezt meg...szóval böszmén alig mondtam valamit, aztán a buszmegállóban egy nevetségesen gagyi popszám hatására egészen erős voltam és jó kedvem lett, aztán utána hirtelenjében visszarántódtam és bőgtem egyet. az akkor jól esett - és így álltam neki berlinnek.
folyt. köv. berlinről nemsoká, egy másik bejegyzésben.

húsvét, családi banzáj, első felvonás

nos. immár itthonról írok, sőt, már az első adag családozáson túl is vagyunk. itt döglök teli hassal és üres fejjel, mellettem a spanyol, amit meg kellene tanulnom, sikeresen szerintem vagy 150 szóval és négy-öt nyelvtani anyagrésszel le vagyok maradva az utazás miatt. na jó, igazából nem azért vagyok lemaradva, mert az órán nem voltam ott, hanem mert judit drága úgy gondolta, hogy a szünet alatt úgyis fel tudunk készülni a csütörtöki ZHra. hát yuhú, szerintem nem nekünk lenne a dolgunk, hogy megtanítsuk magunkat spanyolul szótárból meg innenonnan, hanem neki, ha már egyszer fizetünk is érte. á mindegy, igazából csak az dühít, hogy érzem, ez ma megint nem fog menni nekem.
fasza összetűzésekbe bonyolódott egyébként meg a családi összeröffenés. egyrészt baromi hangos volt az egész - faluhelyi igazán hangos ebéd, mi más -, másrészt senki nem értett senkivel semmiben egyet, és természetesen sikerült végigvenni a számomra nyomasztó témákat- szóval not really vagyok felemelt állapotban. az meg tényleg nyomaszt, hogy tanulni kellene.
jövő hétre alakul a programom meg a tennivalóm, talán nem lesz üresjárat, ergo nem lesz hülye gondolatok tömkelege. és mióta hazajöttem, rendkívül nyitottan beszélgetek soksok emberrel neten - egykettőből randi is lesz majd. brigi a héten tolmácskodik a családjának - vele megint nem fogok tudni találkozni.
tegnap három mondatot megint váltottunk attilával, egy hét múlva csinálom a portfólióját. vazze, nem tudom, jó lesz-e nekem, ha látni fogom, ráadásul négyszemközt, órákon át, és esetlegesen félmeztelenül. ráadásul szerintem beszélgetni is fogunk közben, mert vicces lenne nem beszélni, de ha beszélgetünk, nem akarok sem hülyén viselkedni, sem túlzottan odalenni azért, amit mond. alapjávan véve fasz, és ezt nem szabad elfelejtenem.
baszki, megint túlspirázom a dolgokat. chill out, man

berlin 2 és egy kis kimaradt rostock

nos. először berlinről egy gyors kör megtétele után. tetszik a város, ákos is jófej, csak azért érzem azt, hogy mi nem vagyunk olyan hűdeközel egymáshoz és nem vagyunk olyan húdejó barátok, aztán így egy kicsit feleslegnek érzem néha magam, holott totál kedves velem. valszeg paranoiás vagyok, meg egy kicsit sokminden van most a fejemben meg egy kicsit túlfáradt is vagyok ahhoz, hogy pozitív legyek. rostock összességében kurvajó volt, részletes beszámolót majd annak adok, akit érdekel. nyilvánosan itt most csak annak akarok jelet adni, hogy nagyon szerettem ottlenni, és nagyon jó volt dááávval lenni. bőgtem egy kellemeset idefelé a buszmegállóban, aztán a buszon, és érzésem szerint fogok is még. valahogy geci dolog az élettől, hogy mindig azok kerülnek távol - legalábbis fizikailag - akiket szeretnék a közelemben tudni. valahogy félek, hogy azok, akik most még velem vannak, előbb-utóbb messze kerülnek, és nem egy ember ilyenmód való 'elvesztésétől' félek. icipicit belehalok az összes ilyenbe asszem.

immár berlin

na evriván, ideértem, ákos tündéraranyos jófej, mindenféle korábbi parám és félelmem és hülyeségem elmúlt. jól érzem magam, na, és már ékezet is van a szavaimon, lévén ákos laptopjáról írok. nem tudom, legközelebb mikor írok, de minden rendben van, na. anditól bocs az éjszakai telefonért, verának kösz a ma reggeli vigaszért és vendinek meg örültem ma. mindenki tudja, mi vonatkozik rá és miért :) na mentem, csókoltatok mindenkit...nem a gép előtt akarok ülni egész nap :) vár a város, bájbáj :)