boldog úr boldogsága

kellene még berlinfílinget összegeznem, nem is a publikumnak (persze, neki is), mint inkább magamnak. még mielőtt elfelejtem, kellene ezt is.
kellene írni arról az elcseszett randiról is, ami akár jó is lehetett volna, sőt, egzinsztenciailag meg engemakarásilag tökéletes volt a csávó a maga 32 évével, és mindebben semmi probléma nem is volt. de...de ő úgy gondolja, hogy a másik érzelmi/szellemi segítése meg támogatása kimerül abban, hogy irányítani szeretne és egy randi után két hétre előre megtervezni a közös programokat. persze, még ez is lehetne aranyos is meg jó is, csak ahogy ezt kivitelezi - na az nekem nem jó. és nincs bennem semmi, miközben mindez történik velem. semmi. sőt, a találkozó során is inkább végevárás van bennem, mintsem a sohanelegyenvége-érzés. szóval szerintem ezt rövidre zárom, a pénteki második találkozás a szerdai nemrossz első után megerősített abban, hogy nincs közös jövő - már csak vele kell közölnöm ezt...
aztán írhatnék egy szegedi srácról, aki kellőképp érdekes, csak éppen számomra akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ő szegedi, amikor felhívtam és megkérdeztem, hogy este csavargunk-e együtt meg kiülünk-e inni valahova valamit. szóval erről ennyit egyelőre - mondjuk mindettől függetlenül pénteken feljön pestre találkozni, sőt, valszeg marad is éjszakára, bár ez ugye nem alap semmiféle következtetéshez. amennyire nyuszi én vagyok, úgysem másznék rá, még akkor sem, ha megőrülök.
jobban végiggondolva ezt a két rövid témát kimerítettem. berlinről hiába akarnék írni, közbe jött egy igencsak friss élmény, és most az van bennem.
namármost, att-nak portfólió kell, amit velem akar megcsináltatni. első körben ez jó, lesz pénz belöle meg legalább csinálok valami szakmait. yuppie.
második körben problémát jelent az, hogy att-tal össze leszek zárva órákig kettesben, ráadásul este. nagynak érzem a nálamalvás veszélyét, ami ugye önmagában megint nem lenne probléma, ha nem zsongatna be így is a gyerek. merthogy telefonban kedveskedik és már félig zaklatásnak nevezném azt, amit csinál, és én mindehhez meg bambán állok. az imént - miután jómúltkor közölte velem, hogy szerinte nekünk nincs miről dumálni csak úgy - megkérdezte, nem megyek-e le bambooba, hogy dumáljunk meg bulizzunk. ejjbaszki, kellene az a teleportálás, szerintem már ott lennék. nem vagyok normális. talán ez a legnagyobb probléma. ja, és megjegyezte, hogy olyan kedves vagyok vele, hogy majd kapok virágot tőle hálából. hátbaszki, nem is remélem, hogy ebből virág lesz, de maga a megszólalás is padlóra küldött. ha virágot adna, szerintem egy időre megpecsételődne az én sorsom.
ójaj, csak lenne már szerda és fotózás.

dáááv tegnap felugrott msnre. létezik valami gondolati kommunikáció, mert épp tegnap épp arra gondoltam, hogy menthetetlenül fel kell hívnom őt, dumálni akarok vele, csak úgy. erre msnelt. ugye, hogy nincsenek véletlenek?

már csak boldog úr boldogságát akarom megérteni, hogy miért jó az neki, amit velem csinál. persze, ha nagyon optimista lennék, azt mondanám, hogy meggondolta magát velem kapcsolatban. és optimista vagyok is, de naiv nem.