Ich bin ein berliner allein in der stadt

szóval.

vera lekéste győrben is, aztán kiborult. én is, nekiálltam keresni másnapra vonatjegyet, repjegyet, mindent, lett is volna, de vera úgy döntött, hogy inkább nem jön el. a döntése mögött sokminden állhat, amit most nem tisztem kiértékelni és nem is akarok, igazából önző módon a döntés meghozatala után már csak az érdekelt, velem mi lesz berlinben és úgy egyáltalán a következő napokban.

egyébként madonna immáron a sokadik esélyét játssza el nálam az új lemezzel a lejátszóban, én még mindig nem tartom ezt jónak. nem lesz ebből koncert nekem...

szóval. az kiderült szerda este, hogy vera nem jön, csütörtök hajnalban viszont az én vonatom elindult menthetetlenül. szerda este még egy berúgással kísért buzibuliban voltam, ahonnan a józan ész rövid idő alatt hazavezetett petyához aludni. reggel petya még mindig berúgva, én már másnaposan, szóval mi ketten mentünk a vonathoz, amire ugyebár már csak egyedül szálltam fel. a kiborulás valahol drezda és berlin között ért utol igazán engem, amikor szakadó esőben, takonyszürke időben a vonaton vacogva felfogtam, hogy ITT leszek, EGYEDÜL. berlinben a hauptbahnhofon leszálltam, aztán elég hamar elkapott a bőgés két vágány között félúton.

végül idekeveredtem a kivett szobámba, a lakás tulajdonosa két, a negyvenes évei közepén járó kopasz, magas, nagydarab, morcona arcú, ám rendkívül jámbor pasas, akikről első ránézésre azt gondolná az ember, hogy láncos-hugyozós, aka öklözős-pisilős bulikba járnak (amikről nem vagyok meggyőződve egyébként, hogy nem, de velem legalább normálisak.) szóval megjöttem, magamra csuktam a szobaajtót, még bőgtem egy kicsit, aztán elkezdtem gondolkozni, hogy mit is csináljak.

végigmentem az összes lehetőségen, hogy hogyan is tudnék én nagyobb anyagi veszteség nélkül hazajutni két napon belül úgy, hogy akkor ugyebár kihagyom dáááv meglátogatását, de otthon leszek és lenyugszom, és valszeg életem legrosszabb vakációjaként fogok emlékezni erre a pár napra. a lehetőségek utáni rohangálás elvett két órát az életemből, de legalább telt az idő.

dáááv mentette meg a helyzetet. mint valamikor szerda este kiderült, dáááv péntek éjjel és vasárnap éjjel mindenképpen nagyon szeretett volna berlinben aludni, mert szombat reggel mennie kellett poznanba, vasárnap meg késő este jön csak meg onnan, ergo nem tud visszamenni már rostockba. közben az is kiderült, hogy hétfőn jönne velem a mitfahrgelegenheittal, aminek megintcsak nagyon örültem, hogy nem mennék egyedül egy idegennel autóval rostockig. szóval dáááv és a helyzetmentés. csütörtökön repült ide berlinbe, és ment volna rostockba, de nem ment, ittmaradt velem péntek reggelig, aztán akkor elment rostockba az óráira, délután jött vissza, este megint együtt, szombat reggel elment, és majd ma este jön vissza. szóval végülis félig vagyok csak egyedül ITT. így már nem is annyira elkeserítő a helyzetem :) sőt.

és most tényszerűen a történtek, megesettek, megvásároltak:
- dáááv megérkeztével kisütött a nap. kilépett a reptérről és kisütött. pénteken takony idő volt megint, de amikor leszállt a vonatról, megint kisütött. megfenyegettem, ha hétvégére elviszi a jóidőt, utánamegyek és tökönrúgom. volt hatása, jó idő van :)
- ettem szusit. na jó, csak vegát, de akkoris ettem. sohatöbbet nem fogok.
- ettem nordseeben. jó, csak rántott halfilés cuccot, de akkoris ettem. finom, még sokszor akarok.
- ittam starbucksban kávét. isteni. most, hogy így leírtam, összefutott a nyál a számban, mindjárt megyek valahova starbucksért.
- az első napomon két bolonddal találkoztam, az egyik egy 210 centis travi volt, égővörös saját hajával, csótányroppantó cipőben, rózsaszín otthonkában. mindenki megbámulta, ő meg mindenkinek azt üdvöltötte: FUCKOFF! a másik egy folyamatosan nácizó nő volt, akivel azóta még háromszor sikerült találkoznom. ő nem nézett senkire, csak üvöltött bele a világba.
- tegnap este fél 12kor fültanúja voltam az operánál a metrómegállóban az egyik operaénekesnő spontán szereplésének. gyönyörűen harsogta be a hangja a megállót. tényleg. fél12kor a metrón mindenki az ablakra tapadt és mosolygott. volt, aki emiatt le is szállt, hogy hallgathassa. vannak szép pillanatok az életben, amiért érdemes élni.
- a két ijesztő szállásadómnak van két ééééééééédes icipici boxerja. röfögnek, de nagyon okosak, és nem tud rossz kedvem lenni, ha itthon vannak.
- a két ijesztő szállásadómnak van a fürdőszobában egy seggmosó gépe. nagyon durva. dáááv hívta fel rá a figyelmem. dáááv az egyik nagy ijesztő bácsival szombat hajnalban összefutott a folyosón, és épp meztelen volt a bácsi, dáááv meg megijedt. én pár órával később találtam két farokgyűrűt a fürdőszobában, nem kicsi méretűt. vannak érdekes dolgok.
- rengeteget vásárolok, és valszeg még többet vásárolnék, ha lassan nem meríteném ki az anyagi készleteimet. vicces, hogy amíg a kaja meg a pia iszonyatosan drága itt, addig a designboltok nevetségesen olcsóak. mondjuk érdekesen mennék haza a buszon egy kétméter magas, két méterre szétnyúló állólámpával, szóval néha muszáj visszafognom magam.

most ennyi. úgy összességében jól érzem magam, sőt, nagyon jól, még mindig imádom ezt a várost, németül is egészen elboldogulok, szóval minden rendben. ma este jön dáááv, aztán holnap reggel megyünk rostockba, legközelebb majd onnan írok.


azért közben az otthonról kapott szavak jól esnek. köszi.