mogyoró

reggel gondoltam írok egy kedveskedő smst mogyinak, megérdeklődvén, hogy érzi magát siófoki kikapcsolódásán és egyben egy félmondatban megjegyezve azt, hogy várom, hogy találkozzunk. a következő válasz érkezett: (csak az idevágó részletet idézem) "...Tényleg jól esik ez a közvetlen hangvételű üzenetelgetés, de ne feledkezzünk meg róla, hogy már nem vagyunk egy pár. Szép napot, pusza."
hát faszom, így akarjon az ember kedveskedni. btw ha egy barátomnak írok ilyet, szerintem abban sincs semmi abnormális. sőt, ha anyának, abba se, és ha unokanővéremnek, abba se. jó, igen, hiányzik mogyi, mint kapcsolat. nadefaszom, ki beszélt neki itt erről?
just another manic monday.
btw aktiválta a profilját buzirómeón. ő, aki úgy érzi, kapcsolatképtelen és inkább nem is akar belevágni semmibe. aha. elméletek.

just another manic monday.

megint hétvége

és én megint sopronban. még győrbe sem mentem el exosztállyal kertipartizni (btw annyira nem is akartam, csak néhány ember miatt), meg pesten sem maradtam a hűvös lakásban vagy strandon valakivel, hanem gondoltam családozok, mert mindig megkapom, mennyire keveset vagyok velük. hátmost: csütörtökön egész nap velük voltam pesten, majd este jöttünk sopronba. tegnap az izzadáson kívül végül egy rövid ausztriai kiruccanás lett a nap programja, ahol kvázi fordítóként tündököltem kevéske nyelvtudásommal - vagy beszélniakarásommal, mittomén. hozzáteszem, 10 év után először mentünk ki "csak úgy", vásárolni ausztriába, mobil klímát bátyónak, aki nem bírja a meleget. persze nem volt sehol semmi, mert ebben a "hőségriadóban" mindenki mindenhonnan mindent megvett. még márkátlan szar sem volt. felháborító.
aztán ma balaton lett volna programon, amit anya mindenféle oknál fogva lemondott. hát ennyi. ismét marad a meleg panellakás és a ventillátor. meg a mindenféle tennivalók, lényegében betokozódva, családi programok megint törölve. komolyan úgy érzem, képtelenek vagyunk valamit is együtt megcsinálni. lehet, hogy ezzel nem lenne baj alapjában, csak bennem túlzottan a segíteniakarás van, de lassan be kell látnom, hogy aki nem akarja, annak nem lehet segíteni. csak én vagyok olyan hülye, hogy rágom ezen magam. vagy mittomén. kicsi vagyok én ehhez.
az időközben bekövetkezett "szakítás" óta néha fellángol bennem a "hiányzikmogyi" érzés. az a helyzet, hogy fogalmam sincs, mikor lesz képes valaki hasonló állapotot kiváltani belőlem, amit neki sikerült az első randi után. szar dolog ez a kapcsolatosdi, ameddig tart, az ember habzsolja, utána rövid ideig tart a gyomorrontás, amit a túlzabálás okozott, aztán már csak az éhséget érzi az ember, és az eltart sokáig.

cím nélkül

szerda este, két esti programból kettő ugrott, de leszarom, egyik sem hat meg túlzottan. asszem a gondolataim kezdenek helyrerázódni.
akvárium az ideiglenes helyén már, holnap jönnek a halak is, illetve nem jönnek és nem is úsznak, én hozom őket, ők meg megpróbálják majd túlélni a metrót vagy a combinót. egyremegy.
vicces, váltottam pár üzenetet szerencsefiával, aki most ugyebár dááávnál van néhány hétig. aztán néhány üzenetváltás után kilépett, mert dáááv hazaért. á, írtam volna neki is, mármint dááávnak.
munka egyre inkább az időhúzásba megy át, túl hamar végeznék vele, én meg ugyebár óraorientált vagyok - értsd: órabér szerint fizetnek, ergo több idő=több pénz. szóval nyújtom, nyújtom, ameddig csak lehet, kések, kávézok, ebédelek, mittomén. majd előbb-utóbb picsánrúgnak, ha valakinek nem tetszik valami.
és andinak köszönhetően pár napja te mango flores lázban égek - indíttatásom van spanyolt tanulni, nyelvet tanulni, és elhúzni innen. erre-arra, amerre a szél visz.
világlátás, az kell nekem.

újra

nos. két és fél hónap. mérleg:
- egy jó eredménnyel zárt félév
- régi-új lakótárs, csabi beköltözött egy időre
- ideálisnak tekinthető nyári munka egy unalmas könyvelőirodában
- rövid, ám annál mélyebb kapcsolat egy csodás emberrel - mondom ezt az elmúlt hétvége megélte után is
- néhány furcsán félbemaradt haveri-baráti kapcsolat, tudatos és tudattalan szelekció, lezárt vagy le nem zárt végiggondolás
- és végül, mellékesen megjegyezve, mert hiába foglalkozok vele túl sokat, kurvára nem akarom, hogy az életem része legyen: egy megállapított szorongásos pánikbetegség egy pánikroham után, azóta fel-fellángoló depimán pillanatok, egyébként pedig kerek élet, amiben semmi okom nem lenne panaszra. baromira nem kellene ezzel a pszichés szarsággal sem foglalkozni, mert saját magamat taszítom ebbe. egyébként nincs is bajom, most nem túl jó a kedvem a szakítás miatt. mogyi meg én félrecsúsztunk, na. ettől még jó az élet, és köszi vendi, hogy átjöttél tegnap.

a lehető leginkább azon leszek, hogy összeszedjem azt is, ami most még nincs összeszedve körülöttem.